ehe ehe. ma volt a madarak és fák napja. ilyenkor ugyebár a gimnázium kivonul a Pálfájába, és ott elvan. namost ez úgy nézett ki, hogy ugye kocsival nem szabadott menni, ehhez képest többen autóval érkeztek(mi is). szétnéztünk, elhangzott a szokásos helószia mindenkinek. ezután tollasoztam Veranénivel :), majd Krisztikével megnéztük, ahogy az osztályunk megnyer egy métameccset. a métameccs után kezdtek az események beindulni. Krisztike kitalálta, hogy tollasozzunk. keresztszalag híján feltette a térdmerevítőjét, hogy az majd jó lesz. mhm. jó is volt, egészen a roppanásig, amíg ki nem ment a Krisztike térde. :( rövid agyalás, és néhány elfojtott idegroham után sikerült rábeszélni, hogy ez bizony orvost kíván. Dani átvitt minket(Krisztike Böbi, Kisbé, meg én) Ceglédre, a kórházba. ott már vártak minket, volt egy röntgen, kis megbeszélés, aztán jöttünk haza. visszamentünk a Pálfájába elmesélni mivan, aztán Krisztike elindult haza a Böbivel. én meg gondoltam majd hazabattyogok, zene fülbe azt' jó. közben összefutottam a Mátéval, aki rákérdezett hogy hogy megyek haza, mondom sétálok. kijelentette, hogy ő azt nem engedi, majd a Kátáék hazahoznak. nem fogadott el tiltakozást, tehát rámondtam az áment. a szituáció úgy nézett ki, hogy az András bevitt valakiket a városba, majd visszajött értünk. felvett minket, így voltunk az autóban öten. elöl az ikrek, hátul Máté Matyi én. az ezután következő közel tíz percben azt éreztem, hogy azonnal elsüllyedek, de ennek ellenére nagyon jól éreztem magam. a szituáció másoknak sértő volt, számomra mulatságos. ugyanis, a fiúk mellettem kiültek a kocsi ablakába, Ákos pedig feltekerte a tektonikot maxra. így vonultunk el a gyalog vándorló gimisek között. sokan bebámultak az autóba, és sokan láttak engem ott, többek között az osztálytársaim. inkább nem írom le, mi volt az arcukra írva. :) nem szeretik, hogy a Krisztike meg én a Mátéékkal lógunk. és a nyakamat rá, hogy nem azért mert balhésak.
szvsz mindenki azzal barátkozik, akivel akar. infantilis baromság ezen besértődni, meg fintorogni. nem csak mi vagyunk azok akik - akár kettecskén, akár a Mátéékkal - klikkesedünk. és ilyenkor szívesen az arcába nyomnék mindazoknak néhány kedves szót, akik osztály buli néven banzájt csinálnak otthon, és véletlenül a fél osztály ott sincs. más szemében a szálkát kedves barátaim, és most őszintén, minden rosszindulat nélkül. :) ez tipikus példa arra, menynire egysíkúan nézik az emberek a dolgokat. vagy, ahogy a Máté mondaná: "hogy valaki ennyire visszataszítóan hülye legyen, azt valahol meg kell tanulni." köszöntem. písz.
nyüsszentések.