kicsit most rossz. és tényleg. :( hiányzik. nagyon. meg akarom ölelni, azt akarom hogy ittlegyen, hogy hozzábújhassak. és minden. ahw. ellenben komolyan agyaltam, és komolyan körvönalaztam a terveket pár utazással kapcsolatban. már neki is mondtam, a hangjából úgy éreztem hogy örült. aminek örültem. miután letettem a telefont anyáéknak is mondtam, nekik sem volt ellenvetésük. ami jó. nagyon jó. :)
Krisztike... >_< gyógyuljálmármeg!
egyébiránt befejeztem az osztályom faszságain való pörgést. a stressz hízlal, hullik tőle a haj, és még nagyon sok kellemetlen dolgot okoz. nem fogok azon erőlködni hogy meggyőzzem őket bármiről, mert nem lehet. ha szét akarnak húzni hát húzzanak. az nélkülem is megy. innentől kezdve ha szardobálás van, felszívódok, és a háttérből figyelem ahogy ölik egymást. ha végeztek akkor meg majd tapsolok. >:)
jahh, összeraktuk az autót faterral. :] gyönyörűszép *.*
nyüsszentések.