osztálykirándulás, verőce. szarul indult, begöndörödött a hajam. :) ment is raja a hiszti egy darabig, aztán összekötöttem. :) amúgy késóbb egész jó lett a dolog, főleg az estét tekintve. szépen összeültünk, magunkba dúrtunk némi alkoholt, és mindeni nagyon szerette egymást. azthiszem el is hangzott tőlem párszor: "ez ma az őszinteség éjszakája!" azthiszem egyszer el is estem utána. :) aztán takláltunk egy bulit, és letáncoltuk a népeket, ahogy azt kell. kifulladásig ment a densz, és a hangom is elment. :) de nagyon jó volt. azóta is fáj a vádlim. a tánctól. összességében jó volt, ha az eső, meg a sár, és persze a göndör hajam (:D) kimaradt volna azt mondanám: pörfikt! de így csak jó. :)
tktali. hát... maradjunk anyniban hogy érdekes volt. köbö 10szer olyan fáradt voltam, mint amenynire illett volna, dehát egy osztálykirándulás után.. azthiszem kihoztam magamból a maximumot. de nem volt rossz. voltak vicces pillanatok, furcsa pillantások, nemköszönések. de a pálmát a meglepi vitte, Mihi cica. :) örültem neki. :)
mostpedig... nemtudom mivan. ez persze nem újdonság, csak most valahogy más. leginkább a furcsa szóval tudnám az egészet jellemezni, a Krisztikének is azt mondtam hogy furcsa, és mikor megkérdezte hogy mégis mi a furcsa, nem tudtam elmagyarázni. egyszerre vagyok nyugodt, és parázom. ettól is hogy nem jön vissza, és attól is hogy de. :) és azthiszem elment az eszem. vagy csak túl kialvatlan vagyok. elképzelésem sincs hogy mivan most. még csak nagyvonalakban sincs. nem akarok bebeszélni magamnak doglokat, de sajnos hajlamos vagyok ilyesmire
Krisztikém. te meg legközelebb ésszel nyírd a füvet, kérlek. :(
nyüsszentések.