a várva várt nyár nem hozott egyebet, azthiszem, csak az őrület határát egy kicsit közelebb. az egésznapos itthonlevés kikészít. nincs feszkó senkivel, és tökjó lehetne minden, de becsavarodom attól hogy a négy fal között ülök. még melóm sincs, hogy valamiben el tudjak fáradni... :s pénteken este odáig terjedt a kimozdulhatnékom, hogy telefonos zaklatásba kezdtem. méghozzá a Csillát zaklattam, hogy fussunk össze valahol, mert katt-katt-katt. :) sikerült is összehozni egy randit, és sikerült is megbeszélni ezt-azt. :) szóval hazafelé már sokkal természetesebb volt a mosolyom. :) még a Renátóval is összefutottam hazafelé, aki volt olyan kedves és elhozott haza, ne kelljen a sötét éccakában sétálgatnom. :)
tegnap könyveket kutattam, ha már melóm nincs legalább valami hasznosat csináljak a nyáron, hát olvasni fogok. találtam is könyveket, el is kezdtem a Lányom nélkül soha című kötetet, és majdnem a felét már el is olvastam. nem annyira tudom letenni. :)
este pedig... Janiparti volt. :) vagyis inkább Réka-Blansi-Dezsi parti a Janiéknál :) a kaja pöpec volt, a torta dettó. :) köszi a fuvarokat, és a hangulatért puszi mindenkinek. :) röviden. :) a hazafelé út azthiszem fantörpikus befejezése volt a fantörpikus estének. :)
egyébként meg rájöttem, hogy nekem az 'együtt' dolgok nem mennek. o.O kiváló példa volt erre eddig az 'együttalvás' (tisztelet Krisztinának, aki kiemelkedő kivételként erősíti a szabályt) meg az 'együttfürdés'. mert tényleg. egyszerűen... nem. az 'együttélés'-t már nem hozom fel, mert az 18 éve nem megy... :D
ésvégül... most olyan furcsa. kisebb szívemrevett mondatokat leszámítva nyugi van. mármint. most nem bántanak. :)
nyüsszentések.