tegnap este minden olyan jó volt. Szívemcsücske és Máté erreugrottak, és jajj meg uhú. ^^ örültem nekik.
most viszont... dühös vagyok. kezd elegem lenni ebből a nagyívbenrászarásból. próbálok úgy tenni mintha nem zavarna. és igazából nem is úgy zavar ahogy kellene. :) na. vannak dolgok amikről nem beszélünk, mert tudjuk hogy ottvannak, és tudjuk hogy a felesleges beszéddel nem nő/csökken a jelentőségük, tehát az ha kimondjuk, az semmin sem változtat. ellenben vannak doglok, amiket ki kell modnani, mert van jelentőségük. méghozzá döntő. jelenleg viszont megszűnt létezni mind a ki-nem-mondandó és a kimondandó dolgok repertoárja is. :) mitöbb. teljes a hírzárlat. és eeez kibassza a biztosítékot. aha-aha. és ilyenkor lép színre az ingerszegény környezet, ami remek hatásfokozó erővel bír. konkrét. :) sokáig gondoltam azt, hogy ha majd el jön ez a nap, akkor majd mosolyogva fogom kijelenteni: indul a mandula! jelenlegi állás szerint sehova sem indul. meggyőződésem hogy néha kétértelműen fogalmazok, éppezért, hogy mindenkinek tiszta legyen... ez a szituáció bánt engem. :) tényleg. sokáig bizakodtam, hogy majd jólesz. és most nem hogy nem jó, de egyenesen semmilyen. :(
nyüsszentések.