like just a playground.

nem szeretem ha valaki megmondja, hogy milyen vagyok. különösen akkor nem, ha valótlan képet fest le rólam. az a nagy büdös helyzet, hogy néha én sem tudom milyen vagyok, és ha vagyok valamilyen, akkor éppen miért oylan.  honnan tudná akkor más? ezek rosszul érintenek, mert bár…

kicsit most rossz. és tényleg. :( hiányzik. nagyon. meg akarom ölelni, azt akarom hogy ittlegyen, hogy hozzábújhassak. és minden. ahw. ellenben komolyan agyaltam, és komolyan körvönalaztam a terveket pár utazással kapcsolatban. már neki is mondtam, a hangjából úgy éreztem hogy…

nem véletlen járok hányingerrel suliba. ehhez a szarevéshez csak gratulálni tudok komolyan. amikor egy hónappal ezelőtt kitalálták hogy még most keressünk szalagavatós ruhát, én szóltam hogy korai még, főleg abból a szempontból, hogy úgyis ugatás lesz, megszardobálás. igazam…

 ehe ehe. ma volt a madarak és fák napja. ilyenkor ugyebár a gimnázium kivonul a Pálfájába, és ott elvan. namost ez úgy nézett ki, hogy ugye kocsival nem szabadott menni, ehhez képest többen autóval érkeztek(mi is). szétnéztünk, elhangzott a szokásos helószia mindenkinek.…

őőő. meglehetősen szar hangulatban telt a mai napom, talán azért, mert reggel olyan vihar volt hogy ihaj. először azt hittem álmodom hogy dörög az ég... később persze tudatosult bennem, hogy nem álmodom. a hang is meg a fény is valóságos volt. jah, és körülbelül olyan sötét…

 krisztike üzenete (22:06):reggel jövünk a mátéval (tudom mire gondolsz nem kell mondnadni)krisztike üzenete (22:06):megyünk káváért? üzenete (22:06)::DDDDDDkrisztike üzenete (22:06):és ott van ez a fasz? üzenete (22:06):meik?krisztike üzenete (22:06):a te faszodkrisztike…

nem lesz jó. :( mármint az lenne, de most annyira úgy érzem hogy nem fog jönni. nevezzen bárki paranoiásnak, tudom hogy az vagyok. de egyszerűen... körülbelül annyi lelkesedést érzek felőle mintha szibériába kéne utaznia. :/ és most nemtudom mivan. bár azt hiszem ez nem…