like just a playground.

van új blogom. :) bizony, ez az idő is eljött. :)

zsemlemorzsa.wordpress.com

:)

élőben jelentkezem csemőből. ) bár az élő most relatív, teljes az agyhalál, az agyam aktivitása körülbelul a nulla alatt van ööö jó sokkal. :) tegnap aquaparkban voltunk a Krisztikével, meg a Lackóékkal. sikerült leküzdenem a csúszdáktól való félelmemet, csúszdáztam egy csomót. viszon a "szelíd folyón" való 2órás körbedöglés során sikerült szénnéégnem. leginkább egy grillezett rákra hasonlítok, és még a pislogás is fáj. :) úsztam is, és mivel nem anynira vagyok hozzászokva ahhoz hogy komolyabban megerőltessem a nemlétező izmaimat, így most komoly izomlázzal rendelkezem. :) gratis: az egyik csúszdán megzúztam a vállam, és az örvénykedős medencében a jobb vesém. :) ahhoz képest hogy évek óta nem járok strandra, egész jó vagyok. :) és most futás, mert a Krisztina szólított. :) öhö. :P

nem írom le nagyon sokadszor ugyanazt. :) csak feleslegesen felidegesíteném magam. kinekjóaz? nekem nem. mindenesetre így egy fél sárgadinnyével gazdagabban kurvára leszarom mivan. :) nyenyenye. :)

örülök, hogy érzed az iróniámat kedvesem, és egyszerűen boldoggá tesz hogy érzékeled a realitásomat. :)))) mindezeknek ellenére jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, amikor elkezdtem felfedezni, hogy belémneveled a dolgokat. :))) be kell valljam, tragikus volt az elmúlt három nap, amíg nem találkoztunk, és még szerdáig várnod kell. ;D még címkét is kaptál majom :D

tegnap este minden olyan jó volt. Szívemcsücske és Máté erreugrottak, és jajj meg uhú. ^^ örültem nekik.

most viszont... dühös vagyok. kezd elegem lenni ebből a nagyívbenrászarásból. próbálok úgy tenni mintha nem zavarna. és igazából nem is úgy zavar ahogy kellene. :) na. vannak dolgok amikről nem beszélünk, mert tudjuk hogy ottvannak, és tudjuk hogy a felesleges beszéddel nem nő/csökken a jelentőségük, tehát az ha kimondjuk, az semmin sem változtat. ellenben vannak doglok, amiket ki kell modnani, mert van jelentőségük. méghozzá döntő. jelenleg viszont megszűnt létezni mind a ki-nem-mondandó és a kimondandó dolgok repertoárja is. :) mitöbb. teljes a hírzárlat. és eeez kibassza a biztosítékot. aha-aha. és ilyenkor lép színre az ingerszegény környezet, ami remek hatásfokozó erővel bír. konkrét. :) sokáig gondoltam azt, hogy ha majd el jön ez a nap, akkor majd mosolyogva fogom kijelenteni: indul a mandula! jelenlegi állás szerint sehova sem indul. meggyőződésem hogy néha kétértelműen fogalmazok, éppezért, hogy mindenkinek tiszta legyen... ez a szituáció bánt engem. :) tényleg. sokáig bizakodtam, hogy majd jólesz. és most nem hogy nem jó, de egyenesen semmilyen. :(

előszöris, boldog szülinapot Mihi! megint. :)

aztán a sztori. tegnap volt Mihi szülinapja. felköszöntöttem msnen, ő viszont mondta hogy nincs kivel buliznia. :( ígyhát felkerekedtem, hogy majd velem. :) oroszóra után tehát kisiettem a vasútállomásra, mint kiderült feeslegesen, mert a vonat késett 20 percet. -.- mindegy, végülis felértem pestre, és elvillamosoztam a megbeszélt helyre. aholis megismerkedtem Linával és Ronival :) volt fincsi torta, pezsgő, uno, tündérikutyusok, és sok kocintás. :) aztán éjfél körül elindultunk a zp-be... hát mit ne mondjak... az eddigi leírások alapján hatalmasat csalódtam, eddig mindenki agyonfényezte és hiperszupernek titulálta a zp-t, szerintem... nincs mit rajta fényezni, és hiperszupernek titulálni, nem egy nagy wasistdas. DE! ritkán szórakozom ilyen jól. :) a dolog úgy nézett ki, hogy fogtunk két sört Mihivel, és figyeltük az embereket. volt mindenféle mókaság. :) a totál nem ütemre táncolóktól a térdigzoknisokon át a magukat beleélős- popórázós fickókig minden. :) első kedvencünk egy kopaszodó fickó volt, aki nagy átéléssel élvezte a zenét, és közben haláliaranyosan táncolt. aztán következett egy gizda langyi, aki úgy tekerte a fenekét, hogy szerintem az ott  tartózkodó lányok 90%-a megirigyelte. :) de a legjobbak... egy fiúbagázs, köztük egy kockásinges, szandálos, !húzentróglis! figura. :) tündéri aranyos volt, később a kacarászásunkat észrevéve csak nekünk nyomott pár mozdulatot. :) az este folyamán hódolóink is akadtak, méghozzá két csokifiú, és barátaik. :) kitartóak voltak, meg kell hagyni, és aranyosak is. dehát azért mégsem. :) aztán elbuszoztunk haza, márhogy Mihihez haza, csacsogtunk még egy órát, aztán szlíp. :) három órával később frissen és üdén ébredtem :D ébresztettem Mihit, majd álmos búcsú vettünk egymástól. ahogy a 206os buszon zötykölődtem a nyugati felé, leült mögém két 'csajszi' és arról kezdtek beszélgetni, hogy ki miért nem szeret buszozni. a beszélgetésből igazából annyit sikerült elkapnom hogy "hát én azért utálok buszozni, mert a buszokon mindid mindenki szétszórja a DNSeit." ezen a mondaton kicsit megdöbbentem, dehát vannak hülye emberek, na. megigazítottam a hajam, és kinéztem az ablakon. erre a csaj: "nézd meg, ez a lány is ideszórja a haját."  hátrafordultam, és rendkívül kómás ábrázatomra ráerőltettem a 'miazanyádvan' nézést. szegény csaj kicsit megdöbbent, én pedig leszálltam a buszról és betipegtem a nyugatiba, hogy aztán egy óra zötykölődés után azt mondhassam 'hóm szvít hóm'. :)

úgy döntöttem, vagyis a Krisztina úgy döntött, hogy elmegyek haza. :) mármint csemőbe haza, a Krisztina szerint már haza járok. :) van benne valami. :) Máténak hála nem kellett buszoznom, mert kecskemétről ahzafelé felvettek engem, délben már ott ücsörögtem a Krisztikééknél. :) aztán szívemnek kedves vendég érkezett, sokat nevettünk, csacsogtunk, megbeszéltük ki hogy szexel, és hogy nem... ilyesmik. :) majd ruccantunk ceglédre. aztán vissza csemő. aztán pedig jöttek mentek a telefonok, és az egymásmellett elbeszélések, és elindultunk lajosmizsére, felszedni Böbit. :) miután ez megtörtént, elindultunk 'haza' és akkor elhangzott a két nap legaranyosabb kifejezése, a például-egyébként. :) 'otthon' megkezdődött a pálinkafogyasztás, és a pizzaevés, családilag. volt végeláthatatlan sztori, azthiszem a szavak és betűk összekeveredése csak ezután következett. a pálmát Böbi vitte, aki nem volt részeg, csak jókedvű, és szerintem nagyonaranyos. :) "nem vagyok én hülye, hogy a nyelvemet ide-oda toszogassam." az este egyre viccesebb lett, Jani és Böbi összebarátkozásával. :) "-láttad a körmikém? -persze, ittvolt a szám előtt." :) később, mikor öö kihunytak a fények, és elvonult a jónép, mi hárman, Böbi, Krisztike és én, kintmaradtunk az udvaron és betámadtuk a medencét. illetve a Krisztina csak mosoylogva figyelt minket, nyíltseb. :/ mindenesetre jól szórakoztunk, kicsit talán meg is fáztunk. :) sebaj. :) végül úgy határoztunk hogy kurvahideg van, legyen hát alusz.  persze előtte még csacsogtunk kicsit. :) szóbakerültet az ostoba nők, a kollégium-éhség összefüggés... "énszerintem a falak. a falakban lehet valami." és az aranka-fiók. :) hátigen. aki nem volt koleszos nem tudja mit hagyott ki, aki volt, az tudja mit kellett volna kihagynia. :) másnap igen frissen ébredtünk, bár a friss azthiszem ebben az esetben meglehetősen relatív. :D pancsoltunk még egy picit, aztán átcsattogtunk kőrösre, a passzázsban még elidőztünk egy kicsit, majd mindneki ment a dolgára. :) 

este felhívott a Krisztike, és egy részletet olvasott fel nekem a Bűn és bűnhődés című könyvből. az idézet minden egyes betűje engem jellemzett, és ez nem értelmezendő pozitívumnként.

különben meg teljes az üresség, senem tudom, senem érdekel... pedig szeretném. csak a tüskék... :( jajj.

a várva várt nyár nem hozott egyebet, azthiszem, csak az őrület határát egy kicsit közelebb. az egésznapos itthonlevés kikészít. nincs feszkó senkivel, és tökjó lehetne minden, de becsavarodom attól hogy a négy fal között ülök. még melóm sincs, hogy valamiben el tudjak fáradni... :s pénteken este odáig terjedt a kimozdulhatnékom, hogy telefonos zaklatásba kezdtem. méghozzá a Csillát zaklattam, hogy fussunk össze valahol, mert katt-katt-katt. :) sikerült is összehozni egy randit, és sikerült is megbeszélni ezt-azt. :) szóval hazafelé már sokkal természetesebb volt a mosolyom. :) még a Renátóval is összefutottam hazafelé, aki volt olyan kedves és elhozott haza, ne kelljen a sötét éccakában sétálgatnom. :)

tegnap könyveket kutattam, ha már melóm nincs legalább valami hasznosat csináljak a nyáron, hát olvasni fogok. találtam is könyveket, el is kezdtem a Lányom nélkül soha című kötetet, és majdnem a felét már el is olvastam. nem annyira tudom letenni. :)

este pedig... Janiparti volt. :) vagyis inkább Réka-Blansi-Dezsi parti a Janiéknál :) a kaja pöpec volt, a torta dettó. :) köszi a fuvarokat, és a hangulatért puszi mindenkinek. :) röviden. :) a hazafelé út azthiszem fantörpikus befejezése volt a fantörpikus estének. :)

egyébként meg rájöttem, hogy nekem az 'együtt' dolgok nem mennek. o.O kiváló példa volt erre eddig az 'együttalvás' (tisztelet Krisztinának, aki kiemelkedő kivételként erősíti a  szabályt) meg az 'együttfürdés'. mert tényleg. egyszerűen... nem. az 'együttélés'-t már nem hozom fel, mert az 18 éve nem megy... :D

ésvégül... most olyan furcsa. kisebb szívemrevett mondatokat leszámítva nyugi van. mármint. most nem bántanak. :)

voltam csemőben(nahát). :) jóvolt(nahát). :D nem fejtem ki, csak jóvolt. :)

most meg... pirománkodom. van aki érti. :) Petrám :) nokomment. :D

azthiszem ez meglehetősen értelmesre sikeredett. Oo"

ühüm. kocsival budapestre, nagymami nagypapi nagybátyó megén. hosszú volt, érdekes, és furcsa. mármint... kicsit többet vártam. de nem volt rossz. háromra már itthon is voltunk, és átaludtam a délutánt. azt álmodtam hoyg aerobikozom, és izomlázzal ébredtem. o.O azgáz?

ésmost elvagyok kenődve. csúnyán. nem az aerobik miatt. :) egyébként. lehet hogy besokalltam. tudjátok, ha az ember valakihez úgy fordul, hogy látszik rajta: az az illető fontos neki, és az az illető tüskéket növeszt, az fáj. és egy kicsit most úgy érzem hogy kezdenek előjönni az én tüskéim is. mintegy viszonzásképpen. ez egyébként baromira rossz érzés. rosszabb már csak akor lenne, ha most neki nem lennének. :)

néha eljön az a pillanat, amikor el kell dönteni, hogy mit is akarunk valójában. a szituáció akkor kínos, ha mindkét dolgot szeretnénk, valamint a pozitívumok és negatívumok teljesen kiegyenlítik egymást. most légy okos domokos, éstársai. nem akarom a 'rossz döntés is döntés' elvet alkalmazni. most nem. mindkettőt meg... nem lehet. illetve van, akinek megy. én beleőrülnék.

különösen jóleső érzés amikor este 10kor megcsörren a telefon, hogy legyek szíves kifáradni az utcára, mert ott vár engem valaki. :) persze ilyenkor van egy kis morgolódás, mert fel kell öltözni, és ugye ilyenkor már a haja sem úgy áll az ember lányának, mint ahogy egyébként szokott. aztán elhangzik a mondat... "minek öltöztél ki, csak egy puszira ugrottem be." :) később persze ismét feltevődik a kérdés, hogy vajon nem volt-e maxi gáz a hajzat, ilyenkor segítséget kell kérni valaki olyantól, aki hozzánk hasonlóan tökéletes. :) és ha az illető azt mondja: "hercegnőm....nekünk mindig szép a hajunk...max olyan időben látja valaki amikor nem tökéletes...de szép" akkor bizony tényleg hozzánk hasonlóan tökéletes. :) Petrám :) te kis angyalka :)

ma műtik a Krisztinát. :( ennek örömére reggel hatkor keltem, hogy elvihesse a fülhallgatómat, mert az övé recseg. :D

számot lehet küldeni? jó. :D

Kislány korodban anyukád mindig elvitt a mosdóba, megtanította, hogy legelőször le kell törölni a wcdeklit wcpapírral, majd ezt követően kis darab wcpapírkákat tett a wcdekli teljes felületére.
Végül megtanította: "Soha ne ülj rá a nyilvános vécékre".
Ezt követően megtanította "a pózt", azaz, hogy tartsd meg az egyensúlyodat a vécé felett úgy, hogy rá se ülj és ne is érj hozzá a felületéhez.
"A Póz" megtanulása olyan első leckék egyike egy kislány életében, amely végigkíséri őt egész hátralévő életében. De még felnőttként is nehéz megtartani amikor a húgyhólyagod a kidurranás határán van.
Amikor el "KELL" menned vécére nyilvános helyen azzal fogsz szembesülni, hogy akkora sort kell végigállnod, mintha ott bent nem más, mint Brad Pitt várna rád. És vársz, mosolyogva, kedvesen és látod ahogy a többi nő is diszkréten keresztbe teszi a lábát és a kezét, ami a hivatalos kifejezése annak, hogy "behugyozom".
Végül rád kerül a sor de hirtelen megjelenik a tipikus anyuka azzal, hogy "ne haragudj, a kislányom nem bírja már tovább".
Ekkor végignézed az összes többi helyiséget is, hátha nem látsz valahol lábakat.
Mindegyik foglalt. Végre, valamelyik kinyílik és ráveted magad, szinte kiszeded az illetőt, aki éppen jön ki.
Bemész és konstatálod, hogy a zár nem működik (sosem működik), nem baj. Rátennéd a táskád az akasztóra de nincs (sosincs), gondolod majd a kilincsre, az sincs, ezért szemügyre veszed a területet, lenézel a földre és látod, hogy gyanús meghatározhatatlan víz van a földön, nem mered a földre tenni, inkább a nyakadba akasztod, miközben nézed, hogy himbálózik alattad, nem beszélve arról, hogy szinte megfojt, mert annyira tele van, hogy alig bírod el olyan dolgokkal amiket szép lassan tettél bele, de a nagyrészét nem is használod, de mégis ott van hátha kelleni fog valamikor.
De visszatérve az ajtóra. Mivel nem volt rajta zár, az egyetlen módja, hogy zárva tartsd az, ha az egyik kezeddel fogod, miközben a másikkal egy rántással lehúzod a bugyid és odateszed magad "a pózba". Micsoda megkönnyebbülés!!!... Ahhhh. Végre! És akkor hirtelen érzed, ahogy a combjaid elkezdenek remegni. mert lógsz a levegőben, a lábaid behajlítva, a bugyid elvágja a vérkeringésedet a combjaidban, a kezed amely tartja az ajtót kinyújtva és egy 5 kilós táska a nyakadban. Nagyon szeretnél leülni, de amikor bejöttél nem volt időd letörölni a vécédeklit és bevonni papírral. Valószínűleg nem történne semmi, ha leülnél, de anyád szavai visszhangoznak a fejedben: "sose ülj rá a nyilvános vécékre", ezért úgy maradsz "a pózban" remegő lábakkal.
De jaj, egy rossz kalkuláció miatt érzed ahogy egy vékony sugárban végigcsurog a pisi a fenekeden, talán a harisnyád is olyan lett!!!
Egy kis szerencsével megúszod, hogy a cipődet ne érje, de hát óriási koncentrációt igényel megtalálni a helyes "pózt".
OK, próbálod elfelejteni ezt a szerencsétlenséget és inkább elkezded keresni a wcpapírt, de a rohadt életbe!!!
Üres, nincs papír (mindig üres)! Ekkor esdekelve könyörögsz, hogy legyen a táskádban az 5 kiló lom között egy nyomorult papírzsebkendő, de ahhoz, hogy megkeresd el kell engedned az ajtót. Egy pillanatra kételkedsz hátha valaki pont akkor nyit majd be, de nincs mit tenni muszáj elengedni.
És persze, hogy amikor elengeded valaki belöki az ajtót, amit meg kell fékezned egy erős, gyors és nagyon határozott mozdulattal miközben kiordítod: FOOOOOOOOGLALT!!! Viszont ekkor megbizonyosodsz, hogy mindenkihez eljutott ez az információ, aki kint várakozik, ezért az ajtót már nyugodtan elengedheted, hiszen senki nem fog újra rád törni (ebben mi nők, nagyon tiszteljük egymást) és végre nyugodtan elkezdheted keresni a papírzsebkendőt. Szeretnéd mindet felhasználni, de tudod, hogy micsoda kincset érhet hasonló esetben, ezért elteszel egyet. Ekkor már számolod a másodperceket, hogy végre kimehess, mert rajtad a kabát, hiszen nincs akasztó, ömlik rólad a víz, őrjítő, milyen meleg tud lenni ezekben a pici helyiségekben, ráadásul ebben az erőltetett testtartásban, amiben még mindig vagy a vádlid már majdnem szétrobbant.
Nem beszélve, hogy rád törték az ajtót, megfojtott a táskád, csorog az izzadság a halántékodon és a végigcsurgott lábadról.
És tudod, hogy anyukád most nagyon szégyenkezne miattad, ha így látna, mert az ő feneke sosem ért hozzá egyetlen nyilvános vécéhez sem és hát valljuk be, "nem tudhatod milyen betegségeket lehet összeszedni egy ilyen helyen"... már teljesen ki vagy merülve, amire felállsz, nem érzed a lábaidat sem, gyorsan magadra húzod a ruhádat és lehúzod a wc-t.
Ezután átmész a kézmosóba. Minden tiszta víz, nem engedheted el a táskádat, a válladra helyezed. Nem tudod, hogy működik a csap, olyan sok fajta szenzoros csap van manapság és addig érintgeted amíg egy hajszálvékony hideg vízsugár meg nem jelenik. Gyorsan beszappanozod a kezed, megmosod egy olyan pózban, mintha a notre-dame-i toronyőr púposa lennél, hiszen nem szeretnéd, ha lecsúszna a táska a válladról. A szárítót már nem is használod, hanem gyorsan beletörlöd a gatyádba, mert ugye nem fogsz egy egész papírzsepit erre áldozni és kimész.
Ha szerencséd van nem húzol magaddal egy darab papírzsebkendőt a cipődön vagy ami még rosszabb nem akadt fent a szoknyád a harisnyádban amikor fénysebességgel felrántottad magadra a ruhádat és kivillant a feneked. Ekkor meglátod a pasidat, aki bement a férfi vécébe, kijött és még egy újságot is volt ideje olvasgatni, míg rád várt.
"Miért voltál bent ilyen sokáig?" - kérdezi az idióta.
És csak ennyit válaszolsz: "Sokan voltak".
Ez az oka annak, hogy a nők csapatostul mennek mindig a mosdóba, szolidaritás miatt, mert amíg bent vagy az egyik tartja a táskádat és a kabátodat, a másik az ajtót és a harmadik beadja a papírzsebkendőt az ajtó alatt és így sokkal gyorsabb és könnyebb megtartani a "pózt" és a méltóságodat.

Köszönöm mindazoknak akik, voltatok velem mosdóban és voltatok fogasok vagy tartottátok az ajtót!!!

De ez minden olyan férfinak is szól aki eddig nem értette, miért mennek a nők egyszerre vécére. Nos, íme a válasz. :)

comingoutok.. folyamatosan. eh. tegnap is majdnem volt, a mozi után. csúnya érzések kerítettek hatalmukba, és majdnem volt baj. de önuralom rulZ. aztán pedig Petra, de arról már tudósítottam. :) az éjféli cheerup kellett :) nádzson. azt hiszem főleg ahhoz kellett hogy utána nem úgy feküdjek le aludni hogy nem tudom eldönteni hogy ölni akarok-é avagy sírni. köszönöm angyalka. :)

amúgy a mozi jóvolt. Nászajánlat. hát milyen is lehetne ha bennevan Ryan Reynolds... hátigen. őt elfogadnám dekorációnak(is). :)

holnap műtik a Krisztikét. ő azt mondta még nem ideges, én egy picit az vagyok. :/ nem megyek be holnap hozzá, azt mondta nem szeretné, úgyhogy felmegyek pestre a nagyszülőkkel, meg a nagybátyámmal, rokonlátogatni. azthiszem hogy a kelleténél nagyonbb reményekkel indulok neki ennek az útnak... hogy őszite legyek, számítok némi támogatásra a nyaramat illetőleg. :/ önző vagyok. és számító. de az élet kemény, és engem vár a balaton. O.o

milyen jó érzés, hogy a mélygödörből ki tud kaparni egy ilyen tündérien aranyos, tipikus Petra-mosoly :)

egy hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan bejelentkeztem a blog.hu-ra, hogy írok egy egetrengetően fenomenális postot. :) ugyanezzel a lendülettel mindneki egeret ragadott és megtámadtak msnen, elindult a lelkisegély program, kicsit elment a kedvem az írástól. :/ aztán azt gondoltam, ha már ittvagyok, miértne. de amúgy most nemtudom miről kéne írnom. :)) lehet hogy ki kéne agyalnom mindenféle faja sztorit. modjuk sétáló fánkokról. egy sétáló fánk fless lenne. :))) tipegne a vastag zsíros fánklábain és közben folyna le róla a máz. mertugye meleg a nyár... :)) höh. asszem lehet hogy kurvára fáradt vagyok. slp.

nem bírtam tegnap itthon maradni. a semmittevés agykattogással kombózva a lehető legrosszabb ami a hétvégét követheti. úgyhogy telefont ragadtam, felhívtam a Mátét, hogy nincs e kedve ruccanni. szerencsémre, és hatalmas lelki megnyugvásom érdekében azt mondta átjön, és negyven perccel később már egy lépcsőház bejáratánál álltunk és azon tanakodtunk, vajon mikor áll el az eső. :) jó volt hogy átjött. beszélgetnem kellett egy baráttal.

az a véleményem, hogy minden lelki búbánatomra legjobb orvosság a Kisbé-Krisztike-Máté-Szívemcsücske kombó, némi alkohollal és sétával megfűszerezve. :) az eset úgy esett, hogy július negyedikén falunapot szerveztek csemőben. megbeszéltem a Krisztikével, átmegyek ceglédre, ott felvesz engem autóval, elmegyünk Kisbéért. hát Kisbééknél némi unszolásra magamévá tettem egy feles páleszt, bika volt, majdnem kopoltyúm nőtt. :) ezután indultunk tovább csemőbe. lecuccoltam, a jányok lefürödtek, majd kimentük a térre, megnézni a banzájt. azt hiszem a társaság jobban megérintett mint a buli, de ez általában így van. :) hamarosan megérkezett Máté. volt pia, volt densz, és nevetés, sok. :) azután elküldődött egy sms... aztán tárcsázódott egy telefonszám. nagy örömömre fél óra múlva megjelent egy autó, benne a Szívemcsücske. :) megtörtént a helószia, majd elindultunk sétálni a faluba. :) érdekes dolgok történtek, érdekes képek készültek, voltak furcsa pillantások, és mondatok, ölelések-mosolygások, útonútfélen megállás - ööö... bámészkodás. :D aztán mivel már késő volt, Mátéka és Szívemcücske eltipliztek haza, mi meg elrámoltuk magunkat aludni. jah, volt ott még két csörgetés. :) kellett. :)

másnap későn keltünk, reggeliztünk, néztünk buszt, képeket nézegettünk és jót mosoylogtunk rajtuk. :) aztán kikísértük Kisbét a buszhoz, majd Krisztikével közös megegyezés alapján a filmézésnél döntöttünk. jelzem, ugyanezzel a lendülettel átaludtuk a délutánt. :D később megérkezett Máté, hozott gyros-t, hét nyelven beszélt. márhogy a gyros. :) sétáltunk, aztán családi körben - Krisztike anya, Krisztike apa, Krisztike, Máté, és én kiültünk az udvarra, és bájos alkoholfogyasztásba kezdtünk. megvitattuk az élet nagy dolgait, és ismételten jókat nevettünk. :) később, az agyhalál küszöbén tátikát hajtogattam a Máténak ajándékba, aztán a maradék fecnikből összedobtam egy légiflottát. azthiszem ezidőtájt hangzott el az azóta is mosolygást előidéző "asszem tökönszúrtalak egy papírrepülővel" mondat. szvsz itt már tényleg agyhalál lehetett, mert miután a Máté lelépett, megint nem sikerült végignézni egy filmet. :)

ma reggel viszont korán keltünk, Krisztike reggelit csinált nekem, nagyon finom volt. :) kaja után a Krisztike locsolt, én meg néztem ahogy locsolt, és megállapítottuk, hogy ahhoz képest, hogy régen még az éjszakákat is átpofáztuk, mostanában már nem kell annyi duma. csak álltunk ott a napsütésben, és néztük hogymilyen jó a fűnek. :) és láttuk is. ;) azt hiszem régen nem láttuk volna ezt meg. :) locsolás után kozmetikushoz mentünk, majd Krisztike anyujához a hivatalba, és végül fogtuk a cuccomat és átmentünk ceglédre, a kórházba. pénteken műtik a Krisztikét, és kellett neki mellkasröntgen, meg ilyesmik. miután ezeket elintéztük Krisztike kirakott a postánál, és hazament én pedig buszrapattantam, és detto. :)

az ilyen hétvégék kellenek. nagyon. :)

érdekesen alakult a tegnap éjszaka. az egyik múltammal beszélgettem. furcsán megnyugtató érzés volt, azthiszem az volt aza  beszélgetés ami normalizálta a nemköszönős-furcsánnézős "kapcsolatunkat". beszéltünk a tavalyi nyárról, róluk és rólunk(már ha egyátalán van ilyen). és kaptam egy könyvet is. :)

másfelől esélyes hogy levélírásra vetemedem. Pertának bejött, ha másnam legalább a napnál is világosabb lesz a szitu. paff.

kezdem nagyon furán érezni magam. kezd hiányozni a tavalyi nyár. félreértés ne essék, az hiányzik hogy nem itthon ültem és punnyadtam. igaz nem volt melóm, de nem csak itthon tespedtem a gép előtt hanem azért volt buli meg ezaz itt-ott. mostmeg. :(

köbö mintha ősz lenne, esik az eső egyfolytában. diákmeló mint olyan nincs, ergo mani detto nyista. érzelmekről nem beszélek ma, dehát na. :) kicsit mintha megborultam volna így a nyár beköszöntével. o.O és még csak rosszul se érzem magam. :) leginkább fúdejóvagyok asszem. mindenesetre erősen igényem van nagyobb kaliberű veretősgépzenés bulira, vagy igényesebb retro partira. a tánc felszabadít. :) szeretem. :)

10 perce elkezdtem környezettudatosan élni. szelektííven szétválogattam a felesleges kérdéseimet, és kidobtam őket mind. azt gondolom, ha szükségem lesz rájuk, akkor előkerülnek majd. példának okáért, ha most lenne egy nagy kartondobozom, kidobnám. hiszen felesleges. ellenben x év múlva, amikor majd szedem a sátorfámat, szükségem lesz nagy kartondobozokra, és biztosra veszem, hogy találni fogok több mint elég megfelelő méretű, formájú és színű kartondobozt. ;) ez nemis hülyeség. :)

amúgymeg fájok, meghalok. japán. :D nagyon japán. :)

felidegesít. ez az egész helyzet egy képtelenség. jelenleg úgy gondolom, hogy a lehetőségek(már ha lehet őket így nevezni) nem nekem szólnak, hanem csak 'valakinek' és kicsit mintha benne lenne hogy nem is fognak nekem szólni.

és igenis basszus kurvára bánt. hogy úgy mondjam hurts like hell. bazdmeg.

...lehetnénk mi ketten, együtt. ha...

mert kurvaszar nem tudni mikor van a legközelebb. kicsit mintha fájna.

osztálykirándulás, verőce. szarul indult, begöndörödött a hajam. :) ment is raja a hiszti egy darabig, aztán összekötöttem. :) amúgy késóbb egész jó lett a dolog, főleg az estét tekintve. szépen összeültünk, magunkba dúrtunk némi alkoholt, és mindeni nagyon szerette egymást. azthiszem el is hangzott tőlem párszor: "ez ma az őszinteség éjszakája!" azthiszem egyszer el is estem utána. :) aztán takláltunk egy bulit, és letáncoltuk a népeket, ahogy azt kell. kifulladásig ment a densz, és a hangom is elment. :) de nagyon jó volt. azóta is fáj a vádlim. a tánctól. összességében jó volt, ha az eső, meg a sár, és persze a göndör hajam (:D) kimaradt volna azt mondanám: pörfikt! de így csak jó. :)

tktali. hát... maradjunk anyniban hogy érdekes volt. köbö 10szer olyan fáradt voltam, mint amenynire illett volna, dehát egy osztálykirándulás után.. azthiszem kihoztam magamból a maximumot. de nem volt rossz. voltak vicces pillanatok, furcsa pillantások, nemköszönések. de a pálmát a meglepi vitte, Mihi cica. :) örültem neki. :)

mostpedig... nemtudom mivan. ez persze nem újdonság, csak most valahogy más. leginkább a furcsa szóval tudnám az egészet jellemezni, a Krisztikének is azt mondtam hogy furcsa, és mikor megkérdezte hogy mégis mi a furcsa, nem tudtam elmagyarázni. egyszerre vagyok nyugodt, és parázom. ettól is hogy nem jön vissza, és attól is hogy de. :) és azthiszem elment az eszem. vagy csak túl kialvatlan vagyok. elképzelésem sincs hogy mivan most. még csak nagyvonalakban sincs. nem akarok bebeszélni magamnak doglokat, de sajnos hajlamos vagyok ilyesmire

Krisztikém. te meg legközelebb ésszel nyírd a füvet, kérlek. :(

igen, te. :) szeretem ahogy vezetsz, zene füleimnek. :) de ezt tudod. :) majom :)

voltam ma csemőben. :) aztán hantházán, aztán mikebudán, aztán megint csemőben. lehet hogy jó melót intéztünk, és biztos hogy nagyon jól szórakoztunk. :)  miután szétfejeltem a Krisztike távirányíóját és az atomjaira hullott, majd kivadásztuk a darazsat -aki jófej volt, mert nem csípett meg - a nadrágomból, ismételten megvitattunk néhány eszelősen komoly dolgot, és végül Máté is megérkezett. :) jó nap volt a mai. :) viszont lett egy vízhólyagom :(

most határozottan táska, bár határozottan nem olyan mint volt. azt hiszem hogy vannak dolgok amik erősen befolyásolják ezt az egészet, és lehet hogy ezek nem annyira segítik elő a gépezet működését. néha szünetel. kell egy szünetmentes táp hozzá. jobbhelyeken máshogy nevezik, leginkább tolerancia.

egyébiránt azt hiszem, hogy kicsit rosszul érint a múltam jelene. ez gáz. :/

komolyan. minek írják ki hogy ekkor meg ekkor jön busz, ha nem akkor jön? miért nem tud a buszsofőr kedves lenni és a piroslámpánál kinyitni a kurva ajtót, mikor úgyis ott áll még 5 percig? miért nem fürdenek az emberek rendszeresen, és főleg miért ülnek le mellém a büdöskék _mindig_ a buszon? miért van hideg, és miért esik az eső június végén? miért nincs kőrösön is munkaügyi hivatal? és végül de nem utolsó sorban... miért enynire szar minden hétfő?

spontán. szeretem. mint a tegnap este. :) éppen készültem belepusztulni az unalomba, mikor beállított Ádám, mert ugye mentek a nővéremmel bulizni. előtte meg akartak ejteni egy teszkós kiruccanást, hogy megfelelő alkoholkészlettel indulhassanak neki az éjszakának. kb fél perc alatt sikerült elkészülnöm, és bejelentenem hogy kimegyek velük a tezskóba, addig sem itthon esz az unalom. megérkeztünka fentebb említett bevásárlóközpontba, és ott nagy meglepetésemre összefutottunk Mátéval, Kátáékkal, és a Renátóval. én gyorsan leprakoltam mellettük csacsogni, amíg a tezsvíremék beszerezték az alkoholt. sikerült is megbeszélnem a Mátéval, hogy nemsoká indul a Krisztikéhez csemőbe, és ha gondolom átvisz engem is, ajándékba. :) nem kellett sokat agyalnia  doglon, megvrtam a nővéreméket, aztán elfogyasztottam egy energiaitalt a teszkó előtt, míg a Máté visszaért a benzinkútról. ezután hazaugrottunk a kulcsomért, majd a Máté felhívta a Krisztinát, hogy hát hamarosan ott van, és visz neki meglepetést is. Krisztike erre megkérdezte hogy én vagyok e a meglepi, mert most csak nekem örülne, itt elmorzsoltam pár könnycseppet a meghatódottságtól, aztán indultunk. :) néhány veretős-szmókolós zene, és egy agresszív hármas után meg is érkeztünk. volt nagyölelés, örülés, szeretés. rég láttam ezt a kis nyomit, már hiányzott. :) beszélgettünk, meséltünk, mindent ami történt, és mindent ami történni fog. nagyon jól éreztem magam. éjfél körül elindultunk haza, kőrösön pedig még mentünk egy kört a városban, mint a nagyok. :) vicces volt. köszi Máté. :)

táska még midnig nincs. :| bár néha mostmár hiányzik. :/

"Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és oldhatatlan szeretettel?"

most egy kicsit(nagyon) azt gondolom, hogy úgyis közbe fog jönni valami, és úgysem lesz az egészből semmi. szerintem jó okkal gondolom ezt, bár azthiszem hogy ilyesmikben a  helyzetfelismerő képességem nagyban alulmúlja önmagát, szóval ha teljesen őszinte akarok lenni magammal, akkor esélyes, hogy én nézek másik csatornát. :) a cink az hogy a dolog nem érint meg annyira mint kellene, ezen csodálkozom már egy ideje. talán bánt is pindurit. most kicsit abban bízom, hogy a megpillantás pillanatában erős táskaérzésem támad. ha nem... hát ezen ráérek aggódni egy hét múlva. :)

mióta vége van a sulinak... aaa leírhatatlan. összevissza, tengliengi. :) nagyon fless, annyit alszom _naponta_ mint amennyit _egész évben_ nem aludtam összesen. :) bár ha jobban belegondolok, mikor ébren vagyok, az is kb alvással egyenlő, mert csak láblógatás az egész. ez már hiányzott. és azthiszem szükségem is van rá, mert jövőre... úha. hát erősebben kell nyomni a gombot, mint amennyire lehet. :/ sajnos muszáj, hiszen ennek lesz majd függvénye később... kb minden. :)

sokáig gondolkoztam rajta, hogy írjak-e erről az évről. írok. gyors volt. nagyon nagyon gyors, a négy gimis évem közül talán ez szaladt el a leggyorsabban. örülök hogy vége van, a történtek után azthiszem brutális majális lett volna, ha még pár hétig össze vagyunk zárva. félreértés ne essék, szeretem az osztályomat. csak nem együtt. ezt veheti bárki bántásnak, jelzem, nem annak szánom. Blansiék a szép hajukkal :) a fiúk, akikkel mindig lehet jókat nevetni :) Krisztike, a méhkirálynő :D az Edit-Csilla páros :) csak hogy néhányakat említsek. mind arcok vagyunk a magunk módján, más kérdés, hogy négy év alatt mennyire tanultuk meg tolerálni egymást. :)

ja, és a zene. mert az fontos. :)

az. :D

hát ez is megvolt. túlvagyok a szóbelin. és... 96% lett. :) ez azt jelenti, hogy a szóbeli vizsgán megszerezhető 33 pontból egy egész pontot sikerült elveszítenem. fujj. :D szóval, a 79%-os írásbeli, és ez a fenomenális 96%-os szóbelim, együtt kiadta a várva várt ötösömet angolból. :P imígyen tehát nádzs öröm bódottá' vagyon. :D lol. egyébként, azt hiszem hogy az egész suliévben a két nap szóbeli volt a legszórakoztatóbb. :) EPPLIKENSZ! :D van aki érti. :D

Csilla, szeretem hogy okos vagy. :) igazából minden lehetőéget átrágtunk már a fennálló probléma megoldására, mégis találtál egy olyan mondatot ami még nem hangzott el. :) kellett az a mondat, ahhoz hogy ne kívánjam ezt az egész hercehurcát a hátam közepére. bár... ez most nemanynira mérvadó, az elmúlt két napban olyan hullámokban közlekednek az érzelmeim hogy ú. tervezgetni felesleges, mert minden szitu tökmáshogy fog alakulni, inkább switch off and relax. :) júliustól pediglen melókeresés indul. :)

nem utolsósorban, nem véletlenül nevezem a Szívemcsücskét úgy ahogy. ha igen, igen; ha nem, nem. ez a legjobb. :)

holnap szóbeli. körülbelül semennyire nem idegesít a dolog. ehe ehe.

mert más foglalkoztat...... tegnap reggel fél ötkor keltem, segítettem anyának sulitdíszíteni ballagásra. szerintem amúgy nagyon faja lett. :) namindegy. a nap további részét kb. átaludtam, csak délután keltem fel. akkoris minek. :/ negatív információkat kapni valakiről, aki fontos nekünk, kellemetlen. főleg olyankor, ha ezek az infrmációk befolyásolják az önérzetünket. tegnap nem bántott a dolog, inkább dühös voltam, de az is jogtalanul. hiszen ígéretek és konkrétumok híján nem tehetek szemrehányást, mégis... azért mert néhány dolgot nem mondunk ki, nagyon is léteznek és nagyonis befolyásoló tényezők tudnak lenni. mostmár nem vagyok dühös, szomorú sem. meglepő módon nem érzem magam rosszul, de. mindannak a helyén, amit eddig éreztem, most hatalmas üresség van. egész egyszerűen semmit nem érzek a témával kapcsolatban, egyedül a tanácstalanság az ami néha-néha felbukkan. nem döntöttem még el... szóvátenni vagy nem...? fogalmam sincs.

mindenesetre azthiszem 18 év alatt nem telefonáltam annyit mint tegnap délután-koraeste. :) ennek eredményeképp este a Krisztina megcsörgetett, és mikor visszahívtam közölte hogy hát 15 percen belül ittvannak értem, a Mátéval. :) kimentünk a parkba, és Máté volt olyan kedves és elhozta nekem a Szívemcsücskét. :) furcsán viselkedett, tény. csak maga a tudat... ;) aztán visszavittük a lakóra, mi pedig valami hirtelen ötlettől vezérelve kimentünk a pálfájába. :) volt lelki, volt sztori, jót nevettem, köszönöm. aztán ijesztő hangok jöttek a fák közül szóval a tipli tűnt a legjobb ötletnek. :) mert hát milyen sok gagyi horrorfilm kezdődik úgy, hogy x tinédzser az erdőben... :D lol.

ma pedig évzáró volt. hát, igazából semmi extra nem történt, csak a jobb vállam lett kék foltos(köszi Rolika :)). bizonyítvány? hát várt eredmény megvan, mostmár felesleges rajta pamparappézni. :) jahm és... hajbirizga, ajajj. ;)

ezt Kisbétől csórtam, bocsi kiscicám, muszáj volt. elszabadult az egér. :)))

"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van."

szeretem a hirtelen jött jó ötleteket, mert percek alatt vissza tudják hozni a jókedvemet. az előbb, úgy egy órája, ahogy Stifivel dumálgattunk msnen, felvetettem, hogy menjünk már el sétálni. persze rábólintott, úgyhogy meg is beszéltük hogy akkor a víztoronynál találkozunk. hát, mire odaértem elkezdett esni az eső, és kb 10 méter séta után már szakadt. :) ennek ellenére zavartalanul folytattuk utunkat, és vígan beszlégettünk. :) azt kell mondjam, nagyon jól éreztem magam. :) aztán Sasiék felhívták Stifit, hogy már kőrösön vannak, úgyhogy elbattyogtunk a koleszig, ahonnan voltak kedvesek hazafuvarozni. :)) köhi. :)

Petra szívem :) csak sejtem, hogy ezt elolvasod, de kapsz tőlem egy szmájlit :)) méghozzá azért, mert Te nem elég szép vagy, Te vagy a legszebb! :))